Börtönmúzeum

A roppant nagy épület a városközpontban épült meg a századfordulón (1896-99), a II. világháborúig csak köztörvényes rabok töltötték itt a kirótt szabadságvesztésüket. 1948-tól vált a kommunista rezsim hírhedt politikai börtönévé. Kezdetben a környék „renitens” egyetemi hallgatóit és földműveseit, 1950-től a két világháború közti politikai elit tagjait hurcolták ide. Falai között akadémikusok, miniszterek, katonatisztek, az egyházi élet fő méltóságai sínylődtek embertelen körülmények között.  Itt tartották fogva többek közt Márton Áron római katolikus püspököt, és a két világháború közti időszak két legfontosabb politikai vezetőjét, Iuliu Maniut, a Nemzeti Parasztpárt elnökét és Constantin Brătianut, a Nemzeti Liberális Párt vezetőjét.
A börtön gyakorlatilag egy megsemmisítő tábor volt, rabjai zsúfolt cellákban a minimális higiénia hiányában reménytelenül várták sorsuk jobbra fordulását. A későbbi tényfeltáró kutatások megállapították, hogy a mintegy 200 rab egynegyede nem élte túl a megpróbáltatásokat öt év alatt. A hírhedt fekete cellákban 3-4 évig is raboskodtak étlen-szomjan magánzárkások teljes némaságban. 1955-től Románia az ENSZ tagjaként köztörvényessé minősítette vissza, a politikai rabok egy részét elengedte, másokat áthelyeztek, kényszerlakhelyekre utasítottak. 1977-ben kiürítik, majd két évtizedes enyészet uralja a komor falakat.  A Ceaucescu-éra alatt hallgatásra ítélt Ana Blandiana és férje Romulus Rusan kezdeményezésére a bukaresti Társadalmi Akadémia Alapítvány megkezdi múzeummá alakítását, mely 1993-ban nyitotta meg kapuit.
Forrás: kirandulastippek.hu